Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Középkategória csúcsra járatva

Megint Ausztria és Fertő-tó, az egyik legismertebb osztrák vörösboros pince. Ennek megfelelően életem talán legkomolyabban vörösboros és nem mellékesen legfinomabb kékfrankosát ittam tőlük - a fenébe is - már több, mint két éve. Mai főszereplőnket az Umathum Haideboden 2009-et viszont egy hónapja bontottuk ex-alkeszekkel, aztán jó szokásu(n)khoz híven kisüvegbe elmentettem a felét, a napokban ennek a másik félnek hágtam a nyakára ezúttal magamban. Tipikus osztrák házasítás: kicsit több mint a fele zweigelt, a maradékon kékfrankos és cabernet sauvignon osztozik. Vannak borok, amelyek már az első kortynál megrészegítenek, mint egy szerelem első látásra. Teljes kompatibilitási mód áll be bor és ivója között. Intenzív, sötét gyümölcsös illat száll fel a pohárból feketeribizlivel, szilvával és egy kis füsttel. Gazdag, csalogatóan mély, alig várom, hogy belekóstoljak. Annak is eljön persze az ideje. Vastag, sűrű szövésű a korty, nagyon jó tartással és ami legalább ilyen fontos, nagyon jó ízzel. Pont olyan, mint az illat ígéri: gazdag, tele van gyümölccsel, mégis rétegzett, mély, nem fullad unalomba. Sav és tannin diszkréten a helyén: utóbbi is van bizony, nem hiába házasult be a cabernet. Tovább figyelve, azt is megállapítom, hogy valami nagyon jó hordót kell, hogy használjanak itt, ő is pont annyit tesz hozzá a koncerthez, amennyire jó ízléssel szükség van. A lecsengés előtt néha cseppet édesbe kezd hajlani, ám még épp idejében érkezik a korda, ahol őt tartják. Élményt adóan élvezetes hét pont, 20 euró környékén telitalálat.

3 Tovább

Bott Frigyes Riesling 2011

Ismét Frigyes borát iszom és nagyon jól teszem. Józsi hentes miatt mentem a legújabb budapesti plázába, de ha már, akkor kihasználtam a szomszédos Bortársaság nyitási akcióját: egy kedvezményes 3-as Bott Frigyes válogatás mellé elhoztam ajándékba egy Weninger kékfrankost is. Elsőre a rajnai rizlinget bontottam fel, tavasszal még a pincénél egyik kedvencem volt. Pontosabban voltak, ugyanis akkor még két tétel: egy csontszáraz és egy tíz gramm maradékcukros volt. Összeházasítva, palackban sem lettek rosszabbak, sőt. Csalafintán vonzó illat sárgabarackkal és abból készült pálinkával, mandarinnal és annak héjával, ráadásként egy kis édes banános hordófűszerrel, ázott virággal és kővel. Igazi hűha kezdés. Belekortyolva is megmarad a lelkesedés. Elsőre élénk, rizlinges savai hívják fel magukra a figyelmet, nem lehet őket nem észrevenni. Közepesnél nagyobb testét suhanva repítik magasba, mint gyógyszerengedélyek a Bayer árfolyamát. Másodikra tisztasága és citrusos gyümölcsössége ragadja meg a figyelmet, intenzív és élvezetes minden kortya. A lendület és a tartalom végig kitart, talán csak a lecsengést vártam volna az erős kezdés után cseppet lassabban halkulónak. Hét pont és az utóbbi idők legjobb magyar rajnaija a poharamban. Szabó Zoltáné már rég volt sajnos, a nagyra törő Sandahlokat pedig az első futó találkozás óta alaposabban még nem próbáltam fel.

0 Tovább

2HA Tabunello 2009

Sok vihart kavart már a neve is, szerintem viszont épp ezért is telitalálat. Sangiovese-t készíteni a Szent György-hegyen elég sokféle szem csípésére alkalmas ötlet, a végeredményt kóstolva azonban számomra nem kérdés, hogy a tabuk néha arra valók, hogy ledöntsék őket. Ám azt is észre kell venni, hogy nagyon szűk és nem feltétlenül a legvastagabb pénztárcájú a borcuppogók köre, aki ebben egyetért velem, hiszen míg a 2007-es és 2008-as évjárat 284, illetve 550 palackja szinte szempillantás alatt elfogyott, a harmadik évjárat még mindig kapható: csak online itt és itt lehet hozzájutni. Talán megkopott az újdonság varázsa? Vagy 1300 palack már sok a maroknyi magyar közönségnek? Persze a 6400 Ft-os ár elég szigorú, kérdés viszont, hogy mihez képest. Például nagyjából ugyanennyiért vettem a 2007-es Gere Kopart, ami alig egy hónapja születésnapomon bontva akkora csalódást okozott, hogy inkább nem is írtam róla, de persze nem szabad általánosítani, mert a 2006-os még mindig nagyon rendben van, ahogy arról vendégségben rá két héttel meggyőződhettem. De térjünk inkább vissza a Tabunellóra, mai főszereplőnkre, aki eddig mindig nagy örömet okozott nekem. Vörösborhoz képest világos, téglás, opálos színnel és meglehetősen intenzív, meleg tónusú, vastag, gyümölcsös illattal mutatkozik be. Feketecseresznye és füstölt sonka dominálnak; szeder, dió, fűszerek és tejcsokoládé díszítenek. Van, akinek ennyi elég is, hogy felsimerje. Kóstolva rághatóan, húsosan gyümölcsös, ízgazdag és rendkívül finom. A gyümölcsök mellett karakteres sültes sósság, illetve szép hordós jegyek teszik rétegzetté a kortyot. Felszíne sima, a szerkezet tartópillérei szinte észrevehetlenek: sav és tannin nagyon rendben, persze inkább az előbbi dominál, de azért utóbbi is jelen van. Az alkohol a végén fűt és az extrakttal együtt édesít is, ám ez még bőven belefér az élménybe. Hihetetlenül jól iható, intelligens örömbor remek szerkezettel azoknak, akik nem feltétlenül hömpölyögni akarnak örömükben. Mosolygós hét pont. 

0 Tovább

Ott és Ott

A tanulság persze evidens: van, mikor nem elég a bort hűteni. A hét közepén a nagy hőségben jó ötletnek hittem, hogy nyitok valami kristálytiszta fehéret. Volt nekem két tavalyelőtt karácsony óta tartogatott zöldveltelinim Bernhard Ott pincéjéből, aki az egyik legnevesebb osztrák, a Bortársaság is forgalmazza kevésbé drága borait. Tulajdonképpen egyet fizet kettőt kap akcióban jutottam hozzájuk, a vinotékában ugyanis tévedésből másik évjáratot pakoltak be a rendelésembe. Talán mondanom sem kell, hiszen Ausztriáról van szó, hogy még aznap teljesen ingyen elküldték a megrendelt évjáratú bort is, így lett nekem 2007-es és 2009-es Bernhard Ott Rosenberg Grüner Veltlinerem. Visszatérve a kánikulához, a kellemes esti harminc fokos hűvösben felbontottam a 2007-est. Szikáran pincefalas illat köszöntött valami semleges gyümölcsösséggel, mondjuk narancshéj belső, fehér részével. Nem épp kedveskedő, de nem is rossz felütés. Kóstolva sima felszínű, közepes testű bor, ami kissé szétterül szájban, lágy savai nem adnak neki elég feszes struktúrát. Keményen befűt az alkohol, néha szinte csíp is. A korty fűszeres, enyhén sós ízű és finoman, grépfrútosan kesernyés, összességében kellemes, ám nem az igazi: a lendület és tömörség valahogy hiányzik belőle. Utóíze viszont nagyon hosszú. Nem voltam lenyűgözve, így hamarjában felbontottam a 2009-est is. Sokkal áradóbb, kedves gyümölcsös illat fogadott: mondjuk sárgabarack egy kis szőlővirággal, mandarinnal, vaníliával és mohás kővel. Szájban intenzív, telt gyümölcsösséggel és karamellás édességgel indít, aztán szépen szárazba fordul, bár az alkohol itt is kilóg kissé. A savak viszont, ha nem is repítik, de sokkal jobban tartják közepesnél nagyobb testét. A szép sima felszín itt is megvan, ahogy a rendkívüli hosszúság is. A 2007-esnél elegánsabb és részletgazdagabb bor, de még mindig nem voltam igazán elégedett. Vasárnap aztán megérkezett az enyhülés, szerencsére még a borokból is maradt, így kiderülhetett, hogy normális szobahőmérsékletben legalább egy ponttal magasabb élményt nyújtanak. Az alkohol kevésbé éget, a savak kevésbé lusták, az ernyedtség feszesebbé válik és így tovább. A 2007-es öt pontja simán felment hatra, a 2009-es hat pontja pedig legalább hét lett. A fenti leírásokat is eszerint tessék gondolatban módosítani, este harminc fokban pedig jó hideg igényes sört, fröccsöt inni vagy légkondit kapcsolni.

1 Tovább

Ráspi Kékfrankos 2005

Ha már az előbb Sopronról meséltem, akkor egyelőre maradok arrafelé. Fertőrákoson van a környék egyértelműen legjobb magyar étterme és majdnem egyértelműen legjobb hazai kékfrankosa. Ráspi annak idején a legendássá vált 2003-as selectionnel robbantott és engem is letarolt. Nem muszáj azonban ezekkel a nem éppen olcsó válogatásokkal kezdeni az ismerkedést, hiszen a pince korrekt áron elérhető alapborai is nagyon jók, egyediek, bónuszként pedig akár hosszú évekre is nyugodtan elvermelhetők. Saját tapasztalatból beszélek. Ha jól emlékszem, 1300 Ft-ért vásároltam be ebből a 2005-ös sima kékfrankosból vagy öt éve, azóta kétszer is írtam róla már: itt és itt. Most sem csalódtam benne, sőt. Közepesen intenzív, izgalmas, nehezen szálazható illatában fűszeres meggy és feketecseresznye, étcsokoládé, leveshús és földesség. Változnak a hangsúlyai, ide-oda lehet asszociálni. A korty erőteljes, feszes és dinamikus. Ízében markánsan sós, finoman, légiesen fűszeres és gyümölcsös. Nem éppen hízelgő, mégis szerethető. Szerkezetét legnagyobbrészt remek savai biztosítják, tanninja kevés, ám kerek. Második félidőtől az alkohol kissé befűt – érdekes ezt korábban nem tapasztaltam nála. Lecsengése nagyon hosszú, intenzív és finom. Hamarosan hétéves, pontban a hat biztosan megvan, karcolja a hetest is időnként.

0 Tovább

iszunk

blogavatar

Phasellus lacinia porta ante, a mollis risus et. ac varius odio. Nunc at est massa. Integer nis gravida libero dui, eget cursus erat iaculis ut. Proin a nisi bibendum, bibendum purus id, ultrices nisi.

Legfrissebb bejegyzések

Utolsó kommentek