Önéletrajzi elemekben bővelkedve el kell mesélnem - szerénytelenül -: szombat óta kétszeres borlovag vagyok, nagy megtiszteltetés ez nekem. Először Tokajban kaptam szép nagy medált és oklevelet, még 2004-ben, most meg Egerszóláton dupláztam, ezúttal palást és sapka is járt az elismerés mellé, az eseményről készült tréfás fotókat ezen a linken tekinthetik meg. A két új lovagtárs Kovács András István, akit a blogszférában leginkább innen ismerhetnek, és Kis-Tóth Lajos, az egri Eszterházy Károly Főiskola rektorhelyettese. A figyelmes szemlélő a fényképeken felfedezheti többek között Lőrincz St. Andrea Györgyöt, Gál Lajost és Hangácsi Csabát, hogy csak a Szóláthoz így vagy úgy kötődő termelők legjavát, egyszersmind írásaink rendszeres szereplőit említsük. Az a szomorú igazság, hogy eddig még soha nem jártam az egerszóláti olaszrizling-fesztiválon - az Aranytőke borszemlén többször is -, ideje volt. Kissé talán rusztikus esemény ez, olyan, mint egy jó falunap, de ez így rendben is van, csak az a szeptember 1-jéhez képest embertelen 33 fok ne lett volna. Estére szerencsére visszavettek a fűtésből az illetékesek, így a Brezovay kastélyban összehozott borszalonon barátságosabb körülmények között lehetett jönni-menni-kóstolgatni. Elég rendesen végigmentem a hatborászos felhozatalon, és nagyjából három dolog volt, amire felkaptam a fejemet. Hogy a St. Andrea tizenegyes Boldogságosa és Örökkéje, valamint kilences Hangácsa nagyszerű lesz, abban meglepetés nincsen. Némiképp váratlanul ért viszont, hogy milyen jó formát fut Hangácsi Csaba kétezerhatos medocja - vagy hogy kell most nevezni ezt a fajtát -, ami korához és tizenhatos szeszéhez képest nem kevés gyümölcsöt, tisztes struktúrát és finom harmóniát mutatott. Nála is jobban ízlett Rabóczki Attila - az országosan még nem ismert egri termelőt egyszer már megdicsértem olaszrizlingjéből kifolyólag - kilences merlot-ja. Annyira, hogy szermányoltam belőle egy üveggel - kétezer forint ellenében -, amit ki is bontottam hétfő este. A mély szín és a dús, kávés-gyümölcsös illatok után ízben bontakozik ki igazán a cucc: telt, sűrű, krémes, mégis élénk és jó savú bor, egyensúlyban van mindene, tartalmas és remekül iható egy füst alatt. Meg kell most már jegyezni ezt a Rabóczki nevet tényleg.