Mostanában több franciát iszom, előre is elnézést az itthon be nem szerezhető borokért. Jobban mondva de, hiszen az internet könnyedén legyőzi a távolságokat. Az ember csak összekattingat mindenfélét mondjuk egy német webshopban, bankkártyával kifizeti az egészet, rá két napra pedig már csenget is a futár a gondosan becsomagolt pakkal. Így került hozzám mai főszereplőnk is. Francia boros léptékkel nem éppen régi kereskedőház a Hecht & Bannier négociant 2002-ben alakult és dél-francia vörösekre specializálódott. Ez a bor Cotes de Roussillon hat községéből származó grenache, syrah, carignan, mourvèdre és lledoner pelut szőlőfajták borának házasítása. Betonkádban, tradicionális hathektós, illetve hatalmas többszáz hektós hordókban érlelték. Orrunkhoz emelve nem túl intenzív, inkább mély illat érkezik a pohárból. Érett cseresznye, erdei virágok egy kis földdel, nugátos csokoládé és leveshús. Mindenből egy pici, semmi sem tolakodóan egyértelmű. Akár el is mehetnénk mellettük megállapítva, hogy semmi különös nem történt. Kóstolva már jobban magára vonja a figyelmet, sokkal erőteljesebb. Sűrű, koncentrált mégsem nehéz gyümölcsösséggel indít, miközben szépen játszik a nyelven. Kerek, sima felszínű, tartását leginkább szépen érett tanninjainak köszönheti. Az átlagnál melegebb évjárat miatt meglehetősen könnyen adja magát, viszont a korty közepétől kissé ellustul, elveszíti frissességét. Kezd édesedni, karamellizálódni meg ilyenek. Nem fullad unalomba, de azért lehetne izgalmasabb: egy hűvösebb évben alighanem az is. Utóíze kitartó, az alkohol az utolsó pillanatig dicséretesen a helyén marad. Hat pont valószínűleg megvan, tizennégy euró biztosan.