Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Az év bora Nadapról

Volt nekem egy sokak által félreértett posztom kedvenc garázsborászom, Szentesi József 2007-es Velence Cuvée-je kapcsán a túlspilázott kézműves-ipari bor szembeállításról, úgyhogy most inkább nem lépnék ugyanabba a folyóba. Tömören annyi lényeg: attól, hogy egy bor kézműves, még nem biztos, hogy jó. És finom. Van azonban, ami az. Rettenetesen izgalmas ahogy Szentesi József újra felfedezi számunkra és borásztársai számára az őshonos magyar fajtákat, ám hedonista énem számára ennél is egy fokkal nagyobb durranás, amikor megkóstolhatom főként bordói fajtákból profin összerakott Velence Cuvée-jét. A 2009-es cabernet franc és sauvignon egyenlő arányú, kicsit kevesebb merlot és egészen kevés petit verdot házasítása. Mély, sokrétű és kedves illattal mutatkozik be. Földesség, erdei gyümölcsök, érett néha aszaltba hajló szilva érkezik a pohárból, keleti fűszerekkel és kakaóporos mandulával kísérve. Ez bizony tökéletes kezdés és a folytatás sem hoz csalódást. A korty sűrű, húsosan gyümölcsös és feszesen arányos. Az illatban ígért gyümölcsöket megkapjuk: ízgazdag, nagyon finom borral van dolgunk. A szerkezetben sincs hiba: sav, tannin és alkohol szinte szétszálazhatatlan egységet alkot. Úgy tud egyensúlyos és elegáns lenni, hogy közben izgalmas és egyedi marad. Tele van élettel, vibrálással, felfedezni valósággal. Nálam ő 2012 legjobb magyar vörösbora, nemzetközi szinten is klasszis: 8 pont. Tudtam én, mit kell tartogatni az év végére. Boldog Új Évet!

4 Tovább

Maligánfokra azonos

Első Orsolya-boromat az azóta megboldogult Maligán Borétteremben szereztem be, az azóta szintén megboldogult Borbarát 2004-es őszi számának kékfrankos tesztjén felbuzdulva. A cikk bevezetője szerint: két rendkívül szerény, allűröktől mentes birtokocska, az Orsolya Pince és a Szent Andrea Pince játszott iránymutató szerepet a teszten. Azóta sok bor lefolyt a torkunkon, Lőrincz Györgyék méreteit talán már Garamvári Vencel sem pöttömözné le, az Orsolya-borok javát pedig már a Bortársaság polcain is megtalálhatjuk. Visszatérve a múltba: az áhitott négycsillagos Orsolya Kékfrankos 2002 csúnyán elfogyott mire odaértem a Maligánba. Helyette kaptam évjáratazonos Százrejtekűt, benne is van 30% abból az anyagból ajánlással. Hogy cseppet bonyolítsuk a történetet: a Százrejtekűből a kékfrankos idővel átkerült a Tehéntáncba, ami egy nem hivatalos bikavér ugye. (Szóljanak, ha elvesztették volna a fonalat.) Ezen két Orsolya házasítás 2006-os évjáratát bontottam egymás mellé, érettnek számítanak már ők, hiszen a 2009-eseket árulják belőlük most. Az Orsolya Százrejtekű 2006 nyolcvan százalékban cabernet franc-ból, 20 százalékban pedig merlot-ból állt össze. Kezdetben visszafogott, később sem éppen intenzív, szép kék illatába áfonyadzsemet, ibolyát, étcsokoládés vaníliás karikát és egy kis likőrösséget (de nem curacaót) asszociálok bele. Akár még elegánsnak is mondanám. Szájban még ennél is jobban kezd. Feszes szerkezetű: savak a helyükön, tanninja rendben van. Gyümölcsös, sós, picit animális, rétegzett íze érdekes és finom. A második felidőre sajnos homályosabbá válik a kép: az alkohol elszabadul, fűt, ezzel az egész korty egyszerűsödik cseppet. A lecsengés azonban újra szép száraz és rendesen hosszú.  Erős hat pont, karcolgatja a hetet. Nem érezni rajta a kort. Az Orsolya Tehéntánc 2006 kékfrankos, cabernet franc és merlot házasítása. Közepesen intenzív, bőrös, mandulás, meggyes, édes fűszeres illat és egy kis tökmag fogadta orrom a pohárban. Egyértelműen kevésbé elegáns bemutatkozás, mint a Százrejtekűé. Kóstolva is más kategória: hiányzik belőle a feszesség, érezni rajta a korral járó fáradtságot. Tanninja persze kevesebb, hiszen a kékfrankos, viszont savai is kevesebben vannak, pedig a kékfrankos. Alkoholja már kezdettől fogva fűt és külön utakon jár, gazdag, fűszeres ízében kevesebb a sósság. Utóíze hosszú, de nem kifejezetten vonzó. Négy és öt pont között van, ám a Százrejtekű mellett nem tudok érte lelkesedni. Vajon a kékfrankos tehet róla?

7 Tovább

Üdvözöllek, dicső lovag!

Önéletrajzi elemekben bővelkedve el kell mesélnem - szerénytelenül -: szombat óta kétszeres borlovag vagyok, nagy megtiszteltetés ez nekem. Először Tokajban kaptam szép nagy medált és oklevelet, még 2004-ben, most meg Egerszóláton dupláztam, ezúttal palást és sapka is járt az elismerés mellé, az eseményről készült tréfás fotókat ezen a linken tekinthetik meg. A két új lovagtárs Kovács András István, akit a blogszférában leginkább innen ismerhetnek, és Kis-Tóth Lajos, az egri Eszterházy Károly Főiskola rektorhelyettese. A figyelmes szemlélő a fényképeken felfedezheti többek között Lőrincz St. Andrea Györgyöt, Gál Lajost és Hangácsi Csabát, hogy csak a Szóláthoz így vagy úgy kötődő termelők legjavát, egyszersmind írásaink rendszeres szereplőit említsük. Az a szomorú igazság, hogy eddig még soha nem jártam az egerszóláti olaszrizling-fesztiválon - az Aranytőke borszemlén többször is -, ideje volt. Kissé talán rusztikus esemény ez, olyan, mint egy jó falunap, de ez így rendben is van, csak az a szeptember 1-jéhez képest embertelen 33 fok ne lett volna. Estére szerencsére visszavettek a fűtésből az illetékesek, így a Brezovay kastélyban összehozott borszalonon barátságosabb körülmények között lehetett jönni-menni-kóstolgatni. Elég rendesen végigmentem a hatborászos felhozatalon, és nagyjából három dolog volt, amire felkaptam a fejemet. Hogy a St. Andrea tizenegyes Boldogságosa és Örökkéje, valamint kilences Hangácsa nagyszerű lesz, abban meglepetés nincsen. Némiképp váratlanul ért viszont, hogy milyen jó formát fut Hangácsi Csaba kétezerhatos medocja - vagy hogy kell most nevezni ezt a fajtát -, ami korához és tizenhatos szeszéhez képest nem kevés gyümölcsöt, tisztes struktúrát és finom harmóniát mutatott. Nála is jobban ízlett Rabóczki Attila - az országosan még nem ismert egri termelőt egyszer már megdicsértem olaszrizlingjéből kifolyólag - kilences merlot-ja. Annyira, hogy szermányoltam belőle egy üveggel - kétezer forint ellenében -, amit ki is bontottam hétfő este. A mély szín és a dús, kávés-gyümölcsös illatok után ízben bontakozik ki igazán a cucc: telt, sűrű, krémes, mégis élénk és jó savú bor, egyensúlyban van mindene, tartalmas és remekül iható egy füst alatt. Meg kell most már jegyezni ezt a Rabóczki nevet tényleg.

0 Tovább

iszunk

blogavatar

Phasellus lacinia porta ante, a mollis risus et. ac varius odio. Nunc at est massa. Integer nis gravida libero dui, eget cursus erat iaculis ut. Proin a nisi bibendum, bibendum purus id, ultrices nisi.

Legfrissebb bejegyzések

Utolsó kommentek