iszunk

Hogy szerényen magamat idézzem: Demeter Zoltán vitán felül Hegyalja egyik vezető egyénisége és legjobb borásza, ráadásul szerintem a legprofibb módon kialakított és tálalt szortiment tulajdonosa. Csütörtök este Budapesten személyesen mutatta be 2011-es évjáratának borait a szerencsés meghívottak és villámgyors jelenkezők poharai előtt. A borász szerint a tokaji pezsgő lehet az évtized újdonsága, ahogy a száraz dűlős borok voltak tíz évvel ezelőtt. A Holdvölgy dűlő furmintjából készített pezsgője nagyon fiatal még, három-négy év múlva kerül majd csak forgalomba. Kristálytiszta illata és íze, tartalmassága, apró, kemény buborékjai nekem már most is nagyon tetszettek, kemény savai viszont még tényleg pihentetést kívánnak. A száraz Birtokbor visszafogott, köves, vegetális illatával, hasonló karakterű ízével, arányos szerkezetével és meglehetős díszítetlenségével nem tudom, mennyire lesz alkalmas a pincével ismerkedni vágyók meghódítására. Én már rajongó vagyok, a kérdés nálam nem merül fel. Főleg a Kakas Furmintot kóstolva, ami az este legnagyobb meglepetése volt számomra. A tavalyi év újdonsága, hogy körbekerítették a területet, aminek köszönhetően kiderült, hogy a vadak nagyon értenek ám a szőlőhöz. A korábbi évjáratokhoz képest a dűlő egészen új arcát mutatta: Demeter Zoltán szerint nem is mennyiségben, hanem minőségben hiányzott nagyon a gyümölcs, amit az állatok szüret előtt megettek mindig a Kakasról. Elegáns, friss, gyümölcsös - a 2009-es Vereshez hasonló, nagyon kedvemre való stílusú bor a Kakas. Egyáltalán lepődtem meg, mikor megtudtam, hogy részben tartályban erjedt és érlelődött. A Veres Furmint még egy lépéssel feljebb volt, konkrétan a kóstoló legjobb száraz bora lett nálam. Krétás, virágos, egzotikus gyümölcsökkel teli, mégis elegáns illat, rétegzett, izgalmas, az illatra fűszerekkel, sóssággal és csipetnyi kesernyével rálicitáló korty, remek szerkezet és tisztaság jellemezte. A 2009-es úttörőhöz hasonlóan tartályban erjedt és érett: nagyon hasonlít is rá. Szerintem ennél a dűlőnél a legkevesebb a nyitott kérdés. A Lapis ezentúl hárslevelű lesz, ugyanis a korábbi furmintok bérelt területről származtak. Az újonnan vásárolt terület termése szokatlanul alacsony alkoholú bor készítésének kísérletét kínálta, az alkotórészek azonban számomra nem álltak össze, vele barátkoztam meg legkevésbé. Főleg a korábbi Lapis Furmintokra visszaemlékezve. Az Őszhegy viszont rettentően érdekes kérdés. Lehet-e a sárgamuskotályból a termőhelyet hűen bemutató bort készíteni? A kérdés számomra egyelőre nyitva maradt, ám az biztos, hogy életem legkomolyabb, legkevésbé barátságos és legborszerűbb száraz muskotályát kóstoltam. A löszös talajról származó Szerelmi Hárslevelű érzésem szerint sokkal előrébb tart, mint bármelyik dűlős társa. Vagy csak magas alkoholja és nagy teste miatt tűnik így? Nehéz, tömör illat, gazdag és súlyos korty, itt is próbálkozott harmadrészben tartállyal a borász, ám most úgy érzi, talán jobb lett volna a tisztán fahordós érlelés. A Boda Furmint a családi szőlőből készült gazdag, fűszeres, rusztikus, kissé cseres és alkoholos bor. Széles szerkezetű, felismerhető egyéniség, de nem az én legjobb barátom. A “13 nap együtt” a Becsek dűlőből készült héjon áztatott furmint kísérlet hordómintája következett ezután. Extrém kísérlet: ha a Boda rusztikus, akkor rá valami új jelzőt kellene találni. Éles váltás volt utána a könnyed, friss és kedves édes Birtokbor kövérszőlőből, sárgamuskotályból és hárslevelűből. Nagyon jól iható, arányos és finom darab. A Főbort mostantól Eszternek hívják Demeter Zoltán kilenchónapos lánya után. Korához képest nagyon komoly bor: gyümölcsös, aszaltas, avaros illattal, olajos és élénk, játékos savú nagyon finom korttyal, lenyűgözően hosszú utóízzel. Az este kiemelkedő bora. Zárásként egri szőlőből készült cabernet franc hordómintát kóstoltunk, nekem a testéhez képest zavaróan magas volt az alkohol és sok a hordó, ha már vörös, egy tokaji pinot noirt jobban el tudnék képzelni ebben a sorban. Persze, temérdek még a kérdés, de sok kolléga válaszként is nagyon büszke lenne ezekre a borokra.

Balatonlellén van nyaralónk, így az utóbbi harminc évben elég gyakran töltöttem hosszabb időt a déli parton. Eleinte én tanultam úszni a sekély-meleg Balatonban, most már a fiam teszi ezt. Miközben ő küzd az elemekkel, én boldogan fröccsözök a parton. Idilli kép lenne, ha nem tapasztalnám azt, hogy jó bort elvétve sem lehet a parton találni. Idén azért egy jó rozéfröccsöt már ittam, de fehéret-vöröset nem merek venni. Ott, ahol három év borászát is kitermelt pedig a vidék; Garamvári, Konyári, Légli Ottó hazájában a helyi Spar sem tart tőlük izgalmas borokat. Én tuti agyonreklámoznám őket, külön sarkot szentelnék nekik, hadd vigyék a magyar bor jó hírét a külföldi turisták is haza. Ami még furcsább, hogy az északi parton sorra jelennek meg új ígéretek a régiek (Szeremley, Figula, Jásdi) mellett, elég csak Szászira, Tamásékra, Török 2HA Csabára, Váli Péterre gondolni, de ott vannak a hányatott sorsú Laposáék is, és még sorolhatnám. De kiket soroljak délről? Légli Géza az örök tehetség, Bujdosóék is próbálkoznak, de hol vannak a többiek? Felbicajoztunk családostul a Kishegyre, és örömmel láttam, hogy teraszt nyitott Pócz József is ott, a Konyári pince és a szintén Konyári érdekeltségű Majthényi kúria szomszédságában. Gyors kóstolót csaptunk ott, rendben volt az alap chardonnay is, a friss vörös házasítás is, kiemelkedett a sorból a kokashegyi olaszrizling és a szintén onnan szüretelt merlot is. Tetszett, hogy van immár tudatos termékpaletta, az alján friss borok, középen alap fajtaborok, a tetején dűlős (értsd: kokashegyi) válogatások, mindezek okosan árazva. Haza egy 2011-es IS cuvée jött velem,ami a 2011-es irsai olivér és sárgamuskotály házasítása. Virágos-szőlős illatú bor ez, kellő lendülettel, visszafogott alkohollal. Szódával és anélkül is csúszik, mint a veszedelem. Ha fogást keresnék rajta, biztos szóvá tenném, hogy mindezt érdemes volna csavarzárral palackozni az olcsó dugó helyett, de juszt sem keresek fogást. Csak örülök, hogy talán nem elátkozott a déli part sem. (De hogy miért nincsenek ezek a borok kint a strandokon, az éttermekben, érthetetlen továbbra is - no, csak muszáj morgással zárnom ezt a posztot.)