Szepsy Istvánt, gondolom, nem szükséges bemutatni. Ha mégis, hát nem én vagyok az erre alkalmas ember. Uj Péter cikke talán sok mindent visszaad abból, ami Szepsy Istvánt jellemzi, olvassanak utána. Én egyszer voltam Istvánnál, van annak vagy három éve is, de a mai napig emlékszem, ahogy ülünk a teraszon, István kövekkel babrál, amiket a különböző dűlőkből hozott le, és mesél. Talajról, elsősorban, dűlőkről, borokról, filozófiájáról; szerényen, már-már zavarban. Pedig tulajdonképpen mi voltunk igazán zavarban. Aztán ittunk, és feloldódtunk, de ezt már nem mesélem el. Azt persze nem tudom nem észrevenni, akár saját magamon is, hogy Tokaj egyre gyakrabban szól az újakról, a fiatal, feltörekvő borászokról. Én is több bort ittam az elmúlt egy évben ifj. Szepsy Istvántól, mint édesapjától. Szepsy bort inni azonban még mindig öröm. Sőt, már bontani is az. Legalábbis amikor úgy éreztem, hogy rendben vagyok, kiegyensúlyozott, jó napom van, akkor nem sokat gondolkodtam, hogy mit vegyek elő az ebédemhez. (Vargányás-fokhagymás tészta volt, és nem, sosem próbálok meg hosszasan mélázni, hogy akkor ehhez az ételhez mi lesz a legjobb választás. Gyorsan döntök, néha persze rosszul, de most nem.) Szepsy birtokfurmint, ez illik a mai hangulatomhoz, gondoltam. 2009-es, ennél frissebb Szepsy bor nincs ma a piacon. Ez a legolcsóbb bora a pincének, persze nem olcsó ez sem, magyar viszonyok között pláne nem, de hát nemzetközileg is elismert borvidék egyik vezető pincéjéből iszom. Nem kell kitalálni, hogy mit akart kifejezni a költő, leírják a pince honlapján szépen a bor küldetését: nem egy-egy dűlő, hanem a Furmint különleges karakterét hivatott bemutatni. Fiatalabb szőlők, nagyobb fürtök és a dűlők alsóbb, agyagosabb részeinek termése is belekerül, így könnyebben fogyasztható, kevésbé koncentrált a végeredmény, azonban az egyes dűlők savai és ízei is összeadódnak. Az biztos, hogy nagyon könnyen fogyasztottam a bort. Itatta magát, annak ellenére, vagy talán pont azért, mert tele volt ízekkel-illatokkal. Komoly test, barackos-fűszeres jegyek, csiszolt savak, lendületes, mégis harapható korty - ezeket jegyeztem fel magamba ebéd közben. Másnapra is maradt, akkor is mosolyogva ittam.