Boros szempontból erős hetem lesz - gondoltam hétfőn. Szerdán felugrom a Tokaji Lösz Arcai 2012 kóstolóra, csütörtökön Borfesztiválozok. Amikor szerdán fél hétkor még a munkahelyemen voltam, már sejtettem, hogy másnap tényleg be fog törni a komoly, ámde annál rövidebb hidegfront. Utóbbi rendezvényt meg sem kísérlem itthoni körülmények között reprodukálni, eddigi tapasztalataim alapján 30-40 bort kéne bontanom, 15-20-ra illene is emlékeznem is, és éjfél körül muszáj lenne töki pompost ennem. Így inkább bontottam egy löszön termett bort. Azért azt még elmesélem, hogy nekem a Tokaji Lösz Arcai programról valamiért a melegfelvonulás jutott eszembe: egy rendezvény, ahol a markáns arculattal rendelkező kisebbség vonul fel. Tulajdonképpen várom az ellentüntetést: mikor jönnek a dácitosok, a riolit tufások,az andezitesek, az agyagosok? De vissza a borhoz, ami egy 2011-es Kikelet Furmint volt, a Farkas dűlőből. A Kikelet pince nekem mindig is Tokaj eleganciájáról szólt, Stephanie borai könnyedek, színesek, játékosak. Most sem kellett ezen a sztereotípiámon változtatni. Intenzív zöld almás, körtés, grépfrútos illatú ez a bor - valahogy a grépfrút a legtöbb Kikelet borban benne van, jegyeztem meg magamban. A korty is hasonlóan gyümölcsös, kicsit sós lecsengésű. Az alacsony alkoholt élénk, de nem túlzott savak kísérik; nálam ezek az elegáns, friss furmint stílusjegyei. Hogy ebben mennyi a lösz, és mennyi a szőlész-borász házaspár munkája, na azt nem tudom. Talán jövőre ennek is sikerül majd utánajárnom.