Bussay László az egyik legérdekesebb borász Magyarországon, akiről mindent elmondtak már a blogszférában, amit csak lehetett, de a fontos információkat meg szabad ismételni. A termelő tehát többfalus háziorvosként ténykedett a dél-zalai Csörnyeföldön és környékén, és kb. tizenöt éve egyszer csak elhatározta, hozzányúl a szőlőhöz és a borhoz. Felbukkanása előtt nem sokan pepecseltek a minőséggel arrafelé, így nagyot rántott egyik pillanatról a másikra. Ha jól emlékszem, 97 környéki olaszrizlingjeit kóstolhattam először, de nem jelenidejűleg, hanem érettebb korukban, négy-öt évesen, és szenzációsnak találtam őket. Úgy jutottam hozzájuk, hogy a kétezres évek elején meglátogattam a doktort, és a nem kevés kóstolás közepette enyhén ittas állapotba és jó viszonyba keveredtünk néhány óra alatt. Annyira, hogy a végén meg lettem ajándékozva néhány patinás palackkal. Minden idők egyik legvidámabb-kellemesebb pince közeli délutánját is akkor abszolváltam, a hordók közül a felszínre keveredve felkapaszkodtunk a hegyoldali présházhoz, kiültünk elé a napsütésbe, néztük a szlovén határon túli lankákat, iszogattunk, sonkát ettünk, beszélgettünk. Ha jól belegondolok, roppant furcsa, hogy azóta nem jártam arra. Ettől persze Bussayval és a boraival is találkozgatok rendszeresen, egy barátom-kollégám a minap nála járt, hozott két palack innivalót, egy olaszt és egy szürkét, utóbbit bontottam ki hamarabb. Hol így, hol úgy viszonyulok a szürkebaráthoz, nem mindig szeretem, a frissességért és a színekért rajongok aktuálisan, és ez a fajta ebből a szempontból gyakran nem hozza, amit szerintem kéne. Akkor pláne meg lehet ijedni, amikor a címkéről kiderül, 15,5-es alkohollal kénytelen szembesülni a fogyasztó. A riadót azonban már az első illatfoszlányok után lefújtam. Sok a szesz, az igaz, de annyi más van, hogy nem fáj. Kifejezetten gazdag, testes bor ez a 2009-es Bussay-szürke, sok-sok gyümölccsel és ásványossággal orrban-szájban, és hiába hatalmas - akkora, hogy egy kisebb család kényelmesen ellakhatna benne, írtam első nekibuzdulásomban a mikroblogomon -, mégis van benne élet és egyensúly is. Masszív, élvezetes, intelligens bor, kétezer forintért a bolondnak is megéri, a nem bolondról nem is beszélve.