Hosszú-hosszú éveken át a Hilltop borozó volt a legfontosabb pont a Sziget fesztiválon - mármint a mi szempontunkból, természetesen -, de az utóbbi időben változik a helyzet. 2012-ben már egyáltalán nem nehéz nem kevés olyan helyet találni, ahol tisztességes dolgokat mérnek tisztességes áron. Grandiózus kristálypoharakat persze senki se keressen, műanyagba töltik a Sauska Pince 7-es küvéjét is, decinként ezerötszázért, de ezzel semmi gond nincs, nem csúcsborokat kell inni ilyenkor, hanem fröccsöt, frissítő fehéreket, rozékat, könnyű vereseket. Körbejártam szerdán a lehetséges objektumok egy részét - mindet képtelenség lett volna -, és tapasztaltam ezt-azt. A Hilltop tehát épp ott van, ahol mindig - itt a térkép -, és ugyanazt csinálja, amit mindig, főként a literes fröccsök miatt érdemes odamenni, arányok beállítása ízlés szerint, a palack tartalma kitart egy ideig, sose lesz szomjas, aki ezt a módszert választja. A Radovin kiköltözött a nagyszínpad előtti dübörgésből, különb pozícióba verekedte magát, aki a bejárat után balra fordul, és elindul a főutcán, belebotlik, és máris fogyaszthatja a pannonhalmi apátok Tricollisát, Günzer Zoltán chardonnay-ját, Sauskáék rozéját vagy Heimannék kadarkáját. A szintén stabil fesztiválrésztvevő Présház eltűnt, beköltözött ellenben a DiVino, amiben semmi csodálatos nincs, a cég ugyanaz, csak ezúttal már nem a kereskedés, hanem a népszerű belvárosi borbár nevét futtatja, okosan. Egy Figula-chardonnay-t vállaltam ott, jólesett. Mindezeken kívül ittam még egy pohár csavarzáras Gróf Buttler-vöröst az A38 sátorban - finom volt, de meleg, a hűtés probléma, hol a kapacitások, hol a trehányság miatt -, valamint keresztülsétáltam a bor- és fröccskerten, de ahogy tavaly, idén sem késztetett megtorpanásra egyetlen stand sem. Hát így. Menjenek, hallgassanak zenét, szívjanak port, igyanak bort.